Túramozaik – Costila-Galbenele gerincmászás

Emlékszem hogy a hegyivezető tanfolyam felvételi vizsgáján rámkérdezett az egyik rangidős oktató:

- "Mit csinálsz ha valaki megkér hogy vidd el a Costila - Galbenele gerincre ?"

- "Nem vállalhatom - válaszoltam - hiszen én magam sem másztam még."

- "Neeeemmm ??!!" - kérdezte - mintha világraszoló szentségtörést követtem volna el.

Gyorsan tereltem rá a szót más hegymászó tapasztalataimra, de a feladat igencsak fontos helyre került terveimben. 

Szerencse nem kellett sokáig várnom rá ... 

Vagyis túramozaik sorozatom kiegészítéseként töltöm fel a Bucegi hegység egy másik gerincmászó túránk fotóit. Megközelítése: Busteni városka felső szélén található Caminul Alpin háztól a Fehér Völgy alatt majd a Costila völgy alatti menedéktől .. innen már érdemes beöltözni "alpinistának" :) 

Beöltözve .. bj. M. Előd, jómagam és Sz. Károly (Karesz) - B. Zoli fotója

A fotók ezúttal mind B. Zoli barátom szorgosságát dicsérik, és annak ellenére hogy előlmászóként haladt, bevállalta a dokumentálás feladatát is ..

A jobboldali gerinc a Costila- Galbenele ahogy a Costila menedékhelytől látszik (B. Zoli fotója)

A túra a Costila szakadékvölgy jobboldalán folytatódik a kissé jobbra fent található nyereg felé amely átvezet a Galbenele szakadékvölgybe. Gyakorlatilag itt található a beszállás, egy sima sziklaoldallal indít, majd egy kiugró sziklaszirt baloldalán kell leküzdeni egy kitett traverz pszihikai nehézségeit. Nos itt nekem igazán meggyült a bajom, a zsákra szerelt túrabotok minduntalan beakadtak, letolva engem az apró kis sziklapárkányról. De kínzó térdfájásaim megkövetelték az ereszkedések alkalmával használandó botokat, szükséges rosszként cipelve akár mászótúrákra is. 

Az első kötélhossz .. a sima tábla (B. Zoli fotója)

Innen viszont azonnal szembenálltunk a túrára jellemző nehézségekkel. Több kötélhossz vezet keskeny párkányokkal tarkított kitett sziklafalakon át. Természetesen fotózni is csak a "pihenőkből"  lehetett .. 

Egyre mélyebben alattunk az erdő...  (B. Zoli fotója)

... és egyre távolabbak a hétköznapi zajok. (látjátok .. azok a pimasz kis túrabotok a zsákon) - B. Zoli fotója

B. Zoli

... az utolsó nehezebb szakaszok egyike .. (B. Zoli fotója)

... és már csak a kivezető gerincszakasz maradt. - B. Zoli fotója

De egyre kevésbé izzasztottak meg az egymást követő szakaszok, és már hallom fenntről Zoli hangját miszerint az Előd-Karesz páros már a mászás végét jelentő Costila párkányon pihen. Hamarosan beérjük őket ... megkönnyebülve és elégedetten nyúlok el a fűves hegyoldalon. Azt hiszem életem egyik leghosszabb mászóútját tudhatom magam mögött ..