Királykő főgerinc - fülétől farkáig

Ugyancsak hagyományosnak számít hogy évente legalább egyszer elkisérem Sz. Árpit valamelyik hazai hegységre. Ezúttal határozottan a Királykő hegyre voksoltak barátaival, és gyanús hogy nemigen gondolták mi vár rájuk. Végül azt hiszem szebb volt és nehezebb mint amire számítottak, és nem cserélnék el semmi másra e háromnapos túra élményeit. Természetesen ugyanilyen élmény volt számomra is, talán csak annyi különbséggel hogy én tudtam már hogy milyen is a Királykő gerincén végigmászni. Csodálatos napokat töltöttünk el e zöld-fehér világban, izzadtunk és szuszogtunk a zsákok alatt, de jól szórakoztunk.

A Diana menedékhelyet érintve másztunk fel a főgerincre, már régen jártam ezen az útvonalon, örömmel fedeztem fel újra a régi helyeket, örömmel idéztem fel újra régi emlékeket. És örömmel dobtam le hátamról a súlyos zsákot amint elértük a főgerinc vonalát. Lévén hogy a Királykő igencsak fukar ha forrásokról esik szó, mindannyian sok vizet cipeltünk, az egyébb, elkerülhetetlenül fontos felszerelés mellett. Buzgón biztattam a fiukat, hogy ha teljes gerincturát akarnak akkor bizony el kell menniük a gerinc legelejét jelentő Torony csúcsig, majd vissza ide, hiszen ahol feljöttünk az kb. félórával a Torony csúcs után vezet fel a gerincre. Egy szó mint száz a fiuk el is mentek .. én meg maradtam őrnek a csomagok mellett, nem azért mert eltűnhettek volna, hanem mert ... no ... mit is magyarázkodom ... nem volt kedvem és kész :). Viszont fotóztam rendületlenül ... a hegy déli lába alatt elvonuló vihar is segített témát találni ...

Aztán komótosan ballagtunk el a Hegyes csúcson található menedékhelyig. Már teljesen körbevettek a felhők, hideg éjszaka várt ránk. Még másnap reggel sem adta könnyen magát a hegy, csak néha engedett kilátást a tűhegyes gerincről, csak néha láthattuk a sokszáz méterrel alattunk kibontakozó tájat.

Királykő szegfű (Dianthus callizonus) - endemikus

Így értük el a legmagasabb pontot, a Pásztor csúcsot (2238m). Nem töltöttünk hosszú időt, a kötelező fotók után indultunk is a Déli gerincre (így nevezik a főcsúcs utáni gerincszakaszt). Az időjárás lassan barátságosabbá válik, egyre távolabb látni. Visszapillantunk a letisztult gerincre ... nehezen hisszük el hogy azon már végigmásztunk.

A Pásztor csúcsról visszanézve az Északi gerincre

A Grind menedékhely ...

De már láthatjuk a főgerinc végét jelző táblát, és alatta fogunk éjszakázni a már ismert féllabda alakú menedékhelyek egyikében. Az itt felszerelt menedék már az erdőben van, rövid de meredek az ereszkedő, és hát egy békésen legelésző zerge miatt még várnunk is kellett. De végül kiderült hogy nem zavartatja magát a fák közül megjelenő társaság látán, egyszerűen elsétált vagy 10-15 métert, aztán a sűrű erdő biztonságából figyelve legelészett tovább. Persze azt már nem engedte hogy egy jó fotó készüljön róla.

Harmadnapon gyönyörű időre ébredtünk. Első dolgom .. na jó a második ... hogy felmászok a gerincre, és igyekszem kifogni a reggel első fényeit.

Ezen a napon leereszkedtünk a gerincről, és a nyugati falak alatt vonultunk vissza, az előző napon még fenntről látott hatalmas sziklafalak árnyékában. Baloldalunkon a Iezer-Papusa hegység figyelte minden lépésünket, óvatosan haladtunk el a fennséges sziklaszirtek előtt, a Stanciului barlang előtti hatalmas boltív előtt, majd a Nagy Kőfolyáson át vissza az erdőbe. A napokban annyira kvótára fogyasztott vízkészlet után igencsak megkönnyebbülés volt a bőséges forrás jéghideg vízéből inni.

Iezer-Papusa hegység

Stanciului barlang előtti boltív

Lassan ballagtunk le a parkolóban hagyott autókhoz ... senkinek nem volt kedve hazamenni ...