Újra a Csukás ...

Már kérdezték is tőlem .. a Csukás a kedvenc hegyed ?? – merthogy többször jársz oda ...

Talán már mondtam ... minden hegy más és más ... de azért persze nekem is van kedvencem, meg hát tényleg úgy alakult hogy voltam többször egymásután a Csukáson, vagy közvetlen környékén.

És most virágzik a rhododendron (havasszépe), max 2 hét és vörösbe borul az egész hegyoldal. És akkor majd ismét jó volna oda menni. Egyszóval mindig akad ok a menésre .. mindig nyílik egy virág, mindig mások a színek, tavasszal a zöld, ősszel a sárga vonzza a túrázót, a fotóst, a kikapcsolódni vágyókat egyaránt.

Ezúttal meg azért mentünk, mert tudtuk hogy 1-2 hétvégén biztosan nem fogunk menni. Meg hogy feltöltődjünk, és hogy könnyebben kibírjuk a következőig.

A beharangozott kedvező időjárás csak ideig-óráig bírta, majd átadta helyét a felhőknek, a konglomeráttornyok csak néha bujtak elő a szürkeségből. De a csúcs nincs távol, és határozottságunkat nem tudja megtörni a készülő zápor sem.

És amint konok elhatározásból felérünk a legmagasabb pontra, jutalmul egy 5perces kis ablak nyílik a lenti világra, és a nap kellemes sugarai feledtetik az emelkedőket, a kilátás nélküli, lábunk elő meredő egyhangú taposást.

És amire elindulunk lefele a másik oldalon, és újabb látogatók érkeznek, a nap visszahúzódik a felhők mögé, mi meg e kis engedménytől feltöltve folytatjuk útunkat ...

Én minduntalan lemaradok ... kis élénk színü virágok marasztaló csábítása ... sokkal több időt is töltenék hogy kellő pompájában fotózhassam őket ... de rohannom kell társaim után.

Tavaszi tárnics (Gentiana Verna)

Tavaszi kankalin (Primula veris)

Havasszépe (Rhododendron myrtifolium)

Majd az alsóbb régióba érve, lassan, kisebb szünetekkel ... majd egyre bátrabban ered el az eső ... és marad velünk mindvégig, lekísérve minket egészen a menedéket jelentő autókig.