Királykő láncai

Rögtön a Csukás túra utáni napon indultunk is másik hegyre ... igyekezvén e hétvégét maximálisan kihasználni. A tervezett útvonal a Királykő hegy Láncok nevezetű útja ... ahol már több éve hogy utoljára jártam. Kézdivásárhelyről G.Laci kísért el erre az útra - csak hogy neki is teljes legyen e hétvégéje - illetve Sepsiszentgyörgyről jöttek M. Andris és Zsófi, T. Pali és Anikó.
Hosszú autókázás után érünk a Plaiul Foii menedékházhoz .. innen kezdődnek azon kevéske jelzett túraútvonalak amelyek a hegység nyugati oldalát szelik át. Bemelegítésként sétálunk az erdei úton, majd ha már az térdek bemelegedtek jöhet a meredekebb kapaszkodó ... hogy a szív és a tűdő is szokja az erőlködést.

Háttérben a Iezer-Papusa hegy látható

Rövid szünetet tartunk a Spirlea menedék melletti hűs fenyves árnyékában ... majd rövid idő alatt elérjük a vakítóan fehér mészkősziklák világát.
Innen kezdődik a láncos rész .. ami a nehezebb vagy kitettebb részeket egykoron biztosító láncokról kapta a nevét ... persze ma már acélból készült sodronykábelek vannak felszerelve ...
A "Zaplaz" ablakain át nézünk le az alattunk elterülő erdőkre ... megszakítjuk mászásunkat pár fotó erejéig ... a fehér sziklák és az erdő mélyzöld színeinek erős kontrasztjaival a fotógépek is nehezen bírkóznak.

a La Zaplaz sziklaüregei alulról és felülről

Egymást bíztatva másszuk át a nehezebb részeket ... sportszerű hozzáállásunkat bizonyítja hogy mindenki igyekszik elkerülni a kábelek segitségét, és csak a sziklákon adodó lehetőségeket használva kapaszkodik. Külön dicséret jár Palinak és Anikónak akik először kerülnek szemtől szembe ilyan terepviszonyokkal .. és gond nélkül jutnak át minden akadályon. Vannak emberek akikben ösztönösen benne van a mászás, elsőre megtalálja a lehetőségeket . .egyszóval ösztönösen jobban csinálja mint más. Persze nem akarok ezzel senkit megsérteni - visszataszítani az ösztönök világába - de van akikben jobban megmaradtak ezek a hajlamok. Ezért szidjátok Darwint, én nem tehetek róla hogy származásunkból visszamaradtak dolgok amelyeket ma már csak egyes emberek hajlandóak újra felfedezni :D.

Andris bukkan elő egy rövid mászás után

Laci várja a csapatot . .felette a szakadékvölgyben folytatódik útunk

Lacit fehér trikója jól elrejti ebben a környezetben ...

... ezért Andrist érdemesebb volt fotózni :D

A Középövet elérve már leegyszerűsödnek a dolgok .. nincsenek kitett mászások. Nyugati irányból lassan elsötétedik az égbolt, és vészjóslóan közeledik felénk is. Egyre inkább gyorsulásra biztatom a társaságot, holott mindenki inkább lassulna .. így érjük el a főgerincet, az egyre közeledő vihar folytonos fenyegetése alatt.

A Középöv és az öv fölötti váll

Zsófi fotója ...
érzékletesen mutatja be a tájat és a mászást is ..
... jó szeme van hozzá

... csak szépen sorban ...

és fenn a gerincen .. bj: Laci, Andris, Anikó, Pali és jómagam (Zsófi fotója)

majd a Pásztor csúcson (2238m) mindannyian (Andris fotója)

A völgy amelyen feljöttünk ..

... és az északi gerinc.

.... (Andris fotója)

A gerincre érve már annyira közel volt a vihar hogy igen gyors ebéd és pár kötelező fotó után azonnal elindultunk a keleti oldalon, a Grind menedék irányába ereszkedve. Természetes itt már nem úsztuk meg az esőt. Az utóbbi forró idők miatt esélyes volt egy fergeteges vihar, amely villámokkal szórja meg a gerincet. Laci és jómagam gyakorlatilag lefutottunk a hegység gerincközeli részéről, és a menedékhelyen vártuk be társainkat, akik az eső legjavát kapták el a csúszós ereszkedőn. Viszont a várt dühöngés elmaradt, a vihar egy sima esővel hűtötte le a levegőt.

Félórás várakozás után újra kitisztult az égbolt .. a szürke gerincek vonala napsütésben fürdött, a nap azonnal emelni kezdte a párát .. hangulatos felhőcskékkel, szivárvánnyal kedveskedve túrázóknak és fotógépnek.


Visszaérve az erdőbe ... előkerültek a szandálok ... és nyugis bandukolással ereszkedtünk a Zernyesti szakadékok irányába. Nagyon régen voltam ezen az útszakaszon .. de az megmaradt azóta is hogy sokat kell menetelni. Igazi megkönnyebülés volt elérni a szakadékok felső bejáratát, az egyhangú lépések zaját végre megszakítja egy kis változás, előkerül újra a fotógép is. Az egyre nehezebb fényviszonyok közt még éppen sikerült készíteni pár képet ... csak úgy menetelés közbe állítgatva be a szükséges paramétereket.


A szoros alsó bejáratához érve már ismét esőre áll az idő ... a sötét égboltot minduntalan megvilágítják a közeledő vihar villámai. Zernyestre érve már teljes erejével ontja magából az esőt. A sok gyaloglást megelőzve az egyik autót itt hagytuk reggel, és a másikkal mentünk túránk kiindulópontjáig. Most természetesen újra fel kellett menni érte ... bő egy órát vártunk Andrisékra mire ismét visszaérkeztek. Örömmel hagytuk ott a menedéket nyújtó kis alagsori kocsmát ... és indultunk is haza. Őszintén már nem találtam semmi örömet abban hogy Szentgyörgyről hazavessek Kézdivásárhelyre ...