Rhododendron túra - Csukás

Mi is az a rhododendron ? Errefelé erdélyi havasszépe a neve ... de már hallottam havasi rózsaként is emlegetni. Valahonnan Távol-Keletről származik, főként a Himalaya déli lejtőinek ékessége volt, ma már mi is ugyanúgy láthajuk hegyeink alpesi tájain.

Rhododendron turánk előtt 2 héttel ugyancsak a Csukás lejtőin barangolva mondtam határozottan hogy én már az idén több alkalommal is voltam itt, láttam már a havasszépet is korai állapotában, tehát egy ideig, de legalábbis őszig már nem jövök ide ....
Errefel ... alig két hét ... és újra itt vagyok ... de most aztán már tényleg nem fogok ... :D. Ennyit az elhatározásokról. És végül akkor miért is ?? Hááát .. mert most öltötte magára a Csukás híres, vörös pompáját, és bár multkor is volt, de most gyakorlatilag egész hegyoldalak vöröslenek e gyönyörű virágtól ... meg hát annyira jó időt igértek e hétvégére, és hát túrázós társaim is ide jöttek .. és végülis miért is ne ??!!
Mindent egybevetve ismét ott álltam a hegy alatt, ezúttal a Muntele Rosu (Vörös Hegy - mi is lehetne más ?) menedékhelynél, ami egyébként lassan már hotel, tele zajjal és szeméttel.



Innen indulunk a Vörös Hegy felé - ugye milyen találó neve van ?. Dédelgetett tervem a számomra ismeretlen Gropsoarele-Zaganu gerincút végigjárása egyre inkább megvalósíthatónak tűnik. Így hát egy adott ponton M. Laci és Ildikó (akik egyébként a sógorom és a húgom ... hiszen nálunk - kérem alásan - szinte az egész család hegyekbe jár) .. vagyis ők ketten innen elmennek a főcsúcs irányába, és G. Laci barátom és jómagam meg rátérünk a Terv megvalósítására. Persze nem elhanyagolható tény hogy éppen erre vannak a legnagyobb havasszépe telepek is :D

Sajnos a gerincen nincs menekülés a forróság és a tűző napsütés elől, szemünkre húzott kalapban/kendőben bandukolunk. Már alulról kinéztük a legvörösebb hegyoldalt, hogy majd ott fotózunk, meg kajálunk, és milyen szuper lessz ... ergó homlokegyenest beereszkedünk a meredek hegyoldalon. Csodálatos érzés ezen a vörös szőnyegen állni, beszívni illatát, leüllni a közepében ahonnan körös-körül csak az élénkpiros rhododendron látszik, színes előteret biztosítva a sziklás csúcsoknak.







Majd találunk egy panorámás mellékgerincet, ahol az összeolvadt ebédünket fogyasztjuk el, melegvízzel nyomtatva. De mindenekelőtt fotózni kell .. hiszen itt nemcsak a havasszépe játsza a szerepet. Vele egyidőben sok más alpesi virág is fénykorát éli ... és én igyekszem mindegyik előtt tiszteletem jeléül megjelenni, és megörökíteni legszebb pompájában.

Anemona sp. (Havasi szellőrózsa)

Nőszirom .. (nem tudom pontosan milyen .. segítség!! )

Tavaszi tárnics (Gentiana Verna)

Havasi harangrojt (Soldanella alpina)

Itt ismét segítség kellene :D

Havasi árvácska vagy havasi ibolya - mindkettő helyes azt hiszem -
(Viola Alpina)

... és persze az elmaradhatatlan erdélyi havasszépe
(Rhododendron myrtifolium)

Majd lassan elérjük a sziklatömbök világát, ahol meredek, sziklás ereszkedők váltják egymást a virágba borult fűves hegyoldallal. Itt a törmelékes és meredek oldalakon már nem irigylem Laci túraszandálos módszerét, sőt a bakancsokhoz szokott lábamnak a könnyű túracipő is furcsa érzés. És innen még messze lennt látszik az a tisztás ahová útunk vezet.






De otthonosan mozgunk a sziklás terepen, gyorsan ereszkedünk, és csak egyszer lépek félre kissé a meredek ösvényen ... enyhén rándult bokám újra eszembe juttatja a bakancs előnyeit.
Majd a tűző napsütés elől az erdő hűvösébe menekülve minden leegyszerűsödik, szélesen kitaposott ösvényeken ballagunk, a madarak csicseregnek, és szinte észrevétlenül telik el az idő amire a fenntről látott hatalmas tisztásra érünk.

Rezes hölgymál (Hieracium aurantiacum)

Még visszanézünk a távolinak tűnő gerincre, majd gyors léptekkel igyekszünk vissza a parkolóban hagyott autóhoz. Ismét izzasztó emelkedő elé nézünk, de nekivágunk ... élő legyekből szőtt kucsmával a fejünk fölött ... szuszogva ... egyre feljebb, és egyre közelebb a végcélhoz.

Itt találkozunk a csapat másik felével, akik ugyancsak ismeretlen gerincutak mentén találtak vissza a kiindulóponthoz. A hűvös forrás enyhítés a fedetlenül maradt, égett bőrfelületekre, kiszáradt torkokra egyaránt.

A legyek hada követte még darabig a hegytől távolodó autónkat, majd már csak én énekeltem hazafias nótákat egészen hazáig ... utastársaim nagy örömére . .he..he.