2004 szeptemberében, Görögországból hazafele jövet érintettük a bulgáriai Rila hegységet, egyetlen napot szánva arra hogy első izben ismerkedjünk a hegységgel, bejárjuk központi részét.
A görög-bulgár határon, ha az ember kifizeti amit kérnek (beleértve a „szuvenirt” is) akkor gyorsan lehet haladni, innen hosszú út várt ránk, meg kellett keresni Borovec üdülőtelepet, a Rila túraútvonalainak kiindulópontját. A Rila kolostort kihagytuk a programból mert sűrgetett az idő. Az időjárás nem sok jóval kecsegtetett a másnapi csúcsmászással kapcsolatban, mi pedig fel szerettünk volna jutni a Muszala csúcsra, az egész hegység legmagasabb pontjára. Borovec-re érve, végül egy szallóban találunk helyet, ahol jó körülmények közt pihenhettük át az éjszakát. Itt is a román O-Zone slágere hallatszott, úgy látszik egyszerűen nem lehet megszabadulni tőlük, végigkisért egész balkánon át, és másoktól tudom hogy igazából sehol nem volt szabadulás tőlük.
Egy kis eszmecsere után meghatározzuk a túratervet, még ha kevés is az esély a jóidőre. Ezután a társaság jórésze beül egy vendéglőbe, egy-egy Kamenitza (helyi sör) mellé, csirkés sültet és szalmakrumplit fogyasztva. Mindenképp jobb a bulgár konyha mint a görög, és ez nemcsak az én véleményem. Mindez belefért 7-8 Leva-ba (1Euro – 1,8 Leva).
Másnap reggel meglepetés. Az idő enyhén ködös, de úgy néz ki hogy javulni fog. Közben én elrohantam a felvonó állomására megtudni az időponokat és a felvonó árát. Sajnos kiderül hogy a felvonó nem működik, igy gyalogútat kellett választani. A csúcsmászó csoport hangulata visszaesett a tegnap esti letargiába, és csak páran tartottunk ki a csúcsmászás mellett.
Útjaink elváltak, és mi 5-en nekiindulunk a felvonó alatti gerincen a Yastrebets csúcs felé, mig a csapat többi része a völgyet választotta, ami egyenesen a Muszala kabanáig vezet. A felvonó alatti meredek megkinozta kis csapatunkat de kb. 2,20 óra alatt feljutottunk a Yastrebets csúcsra (2350m). Innen szinten haladunk sűrű törpefenyők közt a Muszala kabanáig.
Meglepetésünkre már megérkezett a völgycsapat legjobbja, igy gondolkodás nélkül (egy kis biztatásra) 10-en elindulunk a csúcs irányába. Retyezáthoz hasonló hatalmas kőtömbök közt megyünk felfelé, érintve úgy 4-5 tengerszemet, egyik szeb mint másik....
A térkép szerint ezek a Muszala tavak csoportja, sajnos nevüket külön-külön nem tudom. Szemben velünk először az Irechek, majd a Muszala csúcsa látszik. Elérve az Everest menedékházat már csak a csúcsgerinc marad, amit leküzdve kb. 14 órakor érünk a csúcsra.
Szép a csúcstömb, még szebb a környéke, csupán a csúcson lévő meteorologiai állomás zavarja az élményt. Közben ismét beködösödik a táj, és mi elindulunk lefele. A csúcs alatt találjuk a csapat lemaradozott tagjait, de mi már nem várjuk meg őket, gyors tempóban ereszkedünk lefele.
Amire visszaérünk a Muszala kabanához ismét jó idő van. Lefele a völgyet választjuk, nekem ez az útvonal újdonság, tehát figyelem a környéket miközben lassan ereszkedünk. Bevárunk minden csapattagot, egy csapatként ereszkedünk le. Szerencsés napnak számit ez, hiszen még reggel sem volt biztos hogy bárki is a csúcsra ér ma. Nos ... mint mindig .. megigérjük hogy még visszajövünk ide.
