Újta tömören kell foglamaznom. A fotóanyag gyűl, de valahogy soha nincs idő ide is berakni. Meg aztán írni is kellene pár sort, csakhogy mostanában elkerül az ihlet, és a magasröptü gondolatokat a mindennapok rutinja szorítja vissza.
Marad tehát a száraz próza, távirati stílus, valahogy így:
- délutáni séta. stop. Bodoki havasok .stop. a csernátoni Ika vára felől közeledve .stop.
 |
| Balra a Bodok csúcs - 1193 m |
Aztán elmentünk megnézni a gyímesekbe a régi határ környékét, a Rákóczi vár maradványait, hogy hadd lássam én is mi vonzza oda minden évben magyarok tömegét. Még nem jártam ott, minden alkalommal Gyímesközéploktól felhúzott valami a hegyekbe.
Nos .. bevallom én most sem tudom mi vonzza oda az embereket ... a rég elvesztett örökség síratása ?
Ellenben az erdő most is ugyanolyan fennségesnek, a Csíki havasok északi gerince most is ugyanolyan szépnek tűnt mint mindig. Csak a vihar fenyegető közelsége tudott megtéríteni a Kondra kereszt közeléből ....
 |
| A Kondra kereszt - jobbra a Naskalát csúcs, balra a háttérben a Nagyhagymás |
Folytatása következik ...
2 megjegyzés:
Hi ruma .. thank you for the visit. Glad you like the pictures, hope that you will return time by time ..
Have a nice week ...
ha az örökség nem lenne valami értékes, szerintem nem siratnák, egyébként engem is rabul ejt a hely szépsége. csak simán a szépsége.
Megjegyzés küldése