Már hiányzott a
szikla. Az utóbbi idők erdőtaposása után vágytam az látványos sziklaútakra. Megyünk ? – kérdezte Laci. Megyünk hát - feleltem gyorsan . . aztán már csak
a célt kellett meghatározni. Választásunk a Királykő mészkőbérceire esett, egy,
a listámban még mindig elvégzetlen feladat ... a Zárt tisztásra vezető Lándzsa szakadékvölgy
kimászása, majd a tisztásról ereszkedni a Nagy Kőfolyásra.
Már viszketett a
tenyerem miközben a Zernyestről a Plaiul Foii ház felé tartó úton zötykölődtönk,
majd alig vártam hogy a Spirlea menedéktől a déli gerinc falai alatt kanyargó ösvényen kapaszkodva elérjük a szakadékvölgy bejáratát és végre
belekapaszkodjak a stabil fogásokba. Igaz a Lándzsa völgy csak rövid időre
(1-1,30 óra) nyújt élvezetet. Ennek ellenére semmivel sem marad alatta a hegység
többi szakadékvölgyének ... impozáns falakkal szegélyezett, egyre szélesebb panorámát láttató fehér kővályú. A mászással
minduntalan sietnem kellett, társaim gyorsan követtek a sziklafolyósón, és hát
hatásos fotókat fenntről lefele lehet készíteni, ráadásul ember is kell rá,
hogy érzékelhetőek legyenek a hegy méretei. Így másztam elől, majd visszafordulva
igyekeztem a többieket elkapni egy-egy jellegzetes szakaszon kapaszkodva.
 |
| Laci és Józsi két mászás között ... |
Egyszerre csak
kinyílt a szűk vályú, a hatalmas mészkőfalak eltávolodtak egymástól, átengedve
a terepet az előttünk kitárulkozó, regénybe illő tisztásnak. Zárt tisztás –
régen jártam itt, emlékszem akkor a Középövről ereszkedtünk le ide .. és azóta
is csak a főgerincről láttam e rejtett kis sarkát a hegynek. Azt mondják a
vadfotósok paradicsoma, aki zergét akar fotózni az itt nagy eséllyel készítheti
el hőn ahított fotóját. Természetesen
most is békésen legelésztek, ügyet sem vetve a hívatlan látogatókra.
Ámbár tájfotósként
sem megvetendő a helyszín, a meredek – néha áthajló – falakkal körülvett
tisztáson elsőre mégsem a fotózás hanem az egyszerű áhítat az ami megállásra –
sőt leülésre – készteti az embert. Csak ritkán lehet ennyire meghitt, zárt sarkot
találni a hegyekben is.
Felfele a
főgerincre két sziklaúton lehet kijutni a tisztásról. Az egyiken , az ún. 2
órás kéményen (merthogy szembefordulva a fallal az óramutató kettes számának
irányában keresendő) ki is másztunk –
csak a hecc kedvéért – majd ugyanott visszaereszkedve a tisztásról lefele
vezető 2 lehetőség közül a Nagy Kőfolyás tetejére vezető útat választottuk. Sietnünk
kellett, a késő ősz korán elbúvó napja is megkezdte meredek ereszkedőjét az
erdő mögé ...
A Nagy Kőfolyást
csak az tudja elképzelni aki már látta a saját szemével. A föléje emelkedő hatalmas
mészkőfal eróziója állandóan életben tartja a kőfolyást, az alólról terjeszkedő
törpefenyves ellen harcolva. Ki tudja melyik győzedelmeskedik e időkön túl
tartó viszályban? Az elszánt konoksággal törtető növényzet át tudja vészelni a
folyamatos kőzáport ?
 |
| A Nagy Kőfolyás |
 |
| A Nagy Kőfolyás teteje .. jobb sarok irányába vezet ki a Vörös öv ... |
Elérve a jelzett ösvényt
– csak hogy ne kelljen ismét a Spirlea útját járni – a Tamás nyereg felé
kanyarodtunk. Sok jóval nem kecsegtet a favágók és a széldöntötte erdős
hegyhát, de a nap folyamán bejárt út csodálatosan látszik innen, és én
minduntalan visszafordulok fotózni, még akkor is amikor társaimat már elnyelte
az erdő sűrűje.
 |
| A Lándzsa szakadékvölgy ... és a Zárt tisztás |
 |
| A Nagy Kőfolyás . .számomra kissé szokatlan szögből |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése