Égig érő csúcsok - Negoiu - Fogarasi havasok

Már a pánik határán álltam .. mindjárt vége a télnek a hegyekben is, és a Negoiu túra még csak fejben van teljesítve. Tavaly is pontosan így volt .. a Moldoveánura csak áprilisban tudtunk feljutni .. és milyen jó kis mászás volt ! 

Kötelességtudóan figyeltem a hójelentéseket, időjárás előrejelzéseket .. hosszú ideig semmi biztató jel nem volt .. állandó havazás, lavinák .. már a Keresztényhavasra is alig mertünk kimenni. 

Végül ismét az április hozta el a várt lehetőséget .. és az előrejelzés pontosságában reménykedve egy péntek-szombatra "ruccantunk" ki a Fogarasokba.

A Negoiu ház - Fogarasi viszonylatban - igencsak könnyen megközelíthető autóval, a "parkolótól" mindössze másfél óra alatt feljuthat bárki a kényelmes és jól karbantartott ösvényen. A háznál gyakorlatilag egyedüli vendégek voltunk, és csak egy hegyimentő alakulatot vártak hétvégére .. hát tolongás nem volt :)

Délutáni műsorunk egy rövidebb felderítő túra a Serbota éles gerincén, talán onnan jobban felmérhető a csúcs legjobb megközelítési lehetősége. Ki is derült az amitől tartottam .. nyomok egyáltalán nincsenek, a Saratii gericről hatalmas hópárkányok árnyéka sötétlik vészjóslóan, és a hó csakis a kora reggeli órákban marad biztonságosan kemény. 

Minden ambiciós tervünk miszerint a Serbota - Saratii gerincen át mászunk hirtelen dugába dőlt ..
Marad a Saratii völgyön átvezető útvonal, a Kleopátra nyeregben jutva ki a főgerincre. Őszintén szólva elsőre ez sem néz ki biztonságosnak .. de akkor meg menjünk haza? Sovány jutalom lenne ...

Saratii völgy és a Negoiu csúcs a menedékháztól

A Serbota gerincről

Közelebb a Negoiu csúcsról (a hátsó a főcsúcs)

A mérlegelést estére halasztjuk .. visszaereszkedünk a házig, és én átadom magam a naplementében egyre színesedő hegyoldalak minden pillanatának hű megörökítésének. Majd egy órán át próbálok minden részletet, minden fényt, minden színárnyalatot elkapni .. 

Mutatok is azon órai eredményéből ...

A Negoiu ház, háttérben a Serbota gerinc alsó szakasza

Negoiu csúcs - pontosabban a Kis Negoiu . a főcsúcs a háta mögött van

Reggel korai kelés .. és megkockáztatjuk az úgynevezett "Hídak ösvényét", a híres-hírhedt szakaszt amely már annyi emberáldozatot követelt. Izgalmak nélkül érjük el a Saratii völgy glaciális teraszát .. innen már igencsak élvezetessé válik a dolog. Bármilyen meredek is a hegyoldal, a mászóvasak, jégcsákányok stabilan "harapják"  a keményre fagyott, jeges felületet. 

Molnár Laci kezdeményesére eltérünk a klasszikus Kleopátra nyereg felé vezető harántozástól, és egy, a Kis Negoiu-ra vezető direkt meredélyen mászunk ki a főgerincre. Itt már mindannyian kötélbe kötve, teljes szerelésben haladunk. A lejtő szöge egyre meredekebb, sejtésem szerint 65-70 fokos szakaszok is voltak. Élmény volt .. a kilátás pazar .. a Serbota csúcs észak-keleti fala valós alpesi érzéseket ébresztett .. A Saratii gerinc vad hópárkányai a legelszántabbakat is óvatosságra inti.

Serbota csúcs

A gerincet ostromló szél erőteljesen kavargatta a kemény felszínről felszabaduló hókristályokat. Mintha egyenesen az égbe másztunk volna ... 

Kevéssel a Kis Negoiu alatt értünk ki a főgerincre .. lerogytunk a szélcsendes, napsütötte déli oldalon, és próbáltuk befogadni a végtelennek tetsző havas hegygerincek látványát .. 

Az előttünk álló gerincszakasz tiszteletet követelően tornyosult előttünk .. utolsó 20-25 méterén meredek hófal zárta a Negoiu főcsúcsát. Csak pillantra bizonytalanított el .. nem sokkal később fent voltunk, és már csak a végtelen ég kékje állt fölöttünk. Még a szél is megállt .. nehogy megzavarja lelkes újjongásunkat. 

Legalább 2 méter hó volt a csúcson .. az ismert betonoszlop mélyen eltemetve volt valahol alattunk, csak a ráerősített fémoszlop vége kandikált ki, biztosítva hogy valóban a csúcson állunk, és támpontot adva arra hogy meddig merészkedhetünk ki a hatalmas hópárkány tetején. Csúcsélmény ... 

Úgy a Ciortea csúcsok, a Suru és társai nyugaton mint a Dara és Urlea keleten tisztán látható .. büszkén emelkednek a Vistea - Moldoveanu csúcsok, a Buteanu,  a Kecske csúcs .. mindannyi kedves ismerős ...

A csúcs felé ..

Nyugatra - Ciortea csúcsok, Boiu, stb.

Keletre - Vistea, Moldoveanu, Buteanu, Árpás, stb

Csak nehezen szakítjuk meg e élményfürdőt .. az egyre olvadó hó gyors ereszkedésre késztet. Gyakorlatilag lemásztuk a csúcs alatti kíméletlen meredélyt, újra végigmentünk a kitett  gerincen, egészen a Kleopátra nyeregig, majd rövid fotózást követve a Kleopátra torony (Kleopátra tű lenne a román név tükörfordítása) alatt ismét meredek hófalon ereszkedtünk .. szerencse a nap későre éri el és még épp elég kemény volt.

A csapat: jobbról: Papp József, Csulak Enikő, Molnár Laci és Laci mögött a Kleopátra tű

Örömmel érjük el a latyakos hótól már megszabadult völgy alját. Tavaszi sáfrányok szőnyegként borítják a napsütötte hegyoldalt, éles kontrasztot képezve a háttér havas csúcsaival. Kell több ennél egy fotózáshoz ?

Tavaszi sáfrányok .. háttérben a Negoiu csúcs

Vissza a házhoz már nem merjük kockáztatni a "hídak ösvényét"  - amire a hegyimentők utólag helyeslően  bólogattak is - egy medvenyomon ereszkedtünk alább a völgyön, majd meredek erdős oldalon kapaszkodtunk a házig. Amint az kiderült, a menedékház tulajdonosa és a hegyimentők is igencsak szkeptikusak voltak sikeres csúcsmászásunkat illetően .. ráadásul azt is tudtunkra adták hogy idén az első csapat voltunk a csúcson. Megelégedettség töltött el - dagadt a májunk - ahogy mifelénk erre mondani szokás .. végülis egy igazi alpesi mászás már igencsak hiányzott. 

A szomorú csak az hogy mindig haza kell indulni, bármennyire is nyújtani szeretnénk hegyvidéken töltött napjainkat .. 

A mászott útvonalat az alábbi fotón próbáltam berajzolni .. 

Piros - felfele / zöld - lefele