Újra lencsevégen a Szent Anna tó

Most, az első hulló hópihékkel egyszerre zárom “hivatalosan” is az őszi fotóidényt. Csak pár alkalommal sikerült kimenni, és természetesen azok közül is kevés hozta meg a várt eredményeket. A rétyi tónál tett kiruccanás eredményeit már láthattátok, had jöjjön a folytatás .. és hát hová is mehettem volna újra, mint a Szent Anna tó lenyűgöző katlanába. 

Két különböző napszakban látogattam fel .. első alkalommal már átbukott a nap a katlan gerince fölött, árnyékba borítva a tájat, de ideje volt szórt fényben is kipróbálni a fotózást.  És a késő őszi nap igencsak hamar átadja helyét a sötétségnek. Lázasan rohangálva próbáltam elkapni azt a kevés fényt ami még megmaradt .. 

Második alkalommal tervszerűen, és sportszerűen közelítettem meg a dolgot. Hűséges bicajom nyergében rontottam be a tópartra, éppen akkor amikor az első fények már elérték a tó sima tükrének felszínét. Nem számítottam emberi lényre ilyenkor, de meglepetésemre egy tucat fotós állt állig felfegyverkezve a parton. Mint kiderült egy szervezett fotós úgynevezett “workshop” keretén belül gyült össze az ország fotósainak egy része. Nos, sokáig nem zavartam őket, lévén hogy én elő sem mertem venni az én gépemet az ők minden kategóriában legjobbnak számító felszereléseik mellett. Lassan eloldalogtam oda ahol szerintem igazán előnyös oldaláról lehet bemutatni a tavat. És 2-3 órás fotózás után csodálkozva veszem tudomásul, - csak hogy kis előnyre tegyek szert – hogy ők ugyan meg sem mozdultak azon sarkából a katlannak. Eszerint nem természetfotósok? Hiszen alapvető szabály a tájfotózásban hogy “járd körül a témát!” .. nos végülis nem érdekes ..

Sajnos a Sigma 24-70mm-es lencsém beadta a kulcsot, így ezúttal az alaplencsével kellett beérnem. Szerencse hogy épp eléggé széleslátó .. viszont a polárszűrőn kivül semi tartozékot nem tudok használni vele. Beletörődve a helyzetbe, ím az eredmény:

A tó felé vezető útról kissé letérve láthattam be a csíki medencébe .. 

Reggeli pára 

 

... aztán érkeztek a turisták, és ahogy mindig, a varázs megszakadt ...

És mivel ugyanerre a napra volt kitűzve a Tusnádfürdőn látható Csukás tó és a Kászonok környéke is, sokat nem időzhettem. Legurultam Tusnádra, majd onnan fel a Nyergestetőre és be a Kászonok völgyébe .. de nem találtam fotózásra érdemes színeket, pillanatokat. És bevallom, hazafelé tekerve .. 100km után már kedvem sem igazán maradt rá J