Idilli táj - Malaesti völgy

“Idilli táj” - legtöbb embernek egy karib tengeri pálmafákkal tarkított, fehér homokos partvonalat juttat eszébe.  Nekem legtöbbször a Bucegi hegységben található Malaesti völgy ugrik be a szó hallatán. És most éppen arra jártam ismét …

Kis ideig kimaradt a magashegyek világa. Pár alkalommal hűséges bicajom nyergében jutottam fel a Bodoki havasok csúcsára, vagy a Csíki havasok legelőire, vagy éppen a TWP – Transylvanian Wildlife Project újabb vendégeit kalauzoltuk hűvüs fenyveseink közé, elsősorban barnamedvék, meg mindenféle  kis és nagyvadak után kutatva.

De most ismét hegyekbe jártam! Nyugis kellemes túrára indultunk .. menekülve a fojtogató párás levegőről a hegyek hűvösébe, figyelmet szentelve a fák közé betörő napsugarak játékára, a messze alattunk kibontakozó erdős hegyhátak végtelen soraira, a még megmaradt hófoltok mellett kibúvó élénkszínű virágokra, és természetesen túratársakra - egymásra.  Hálásan fogadva a hosszú emelkedő után a menedékházhoz vezető laza ereszkedést, és az erdőhatár ritkás fenyőfáinak  hangulatát, érjük el túránk céljaként az „idilli tájat”. Idézve egyik barátomat : „Lenyűgözött a táj. És sehol nem éreztem még azt a csendet, azt a tiszta levegőt és stressztől mentes légkört mint itt”.

És persze nekem fotózni kellett .. hozzátartozik a stresszmentes légkörhöz J 

Amint Scott Kelby is említi könyvében „ nem lehetünk mindannyian Ansel Adams-ok” ... de azért én mégis megpróbáltam a méltán híres tájfotós nyomdokaiba lépni .. és kipróbálni magam a fehér-fekete tájfotózásban .. 

A Bucsoiu csúcs nyugati fala a Malaesti völgyből

A menedékház előtti tisztás ...