Fotótúra a Nagykőhavasra

A tél minden próbálkozása kudarcba fulladt. Az ünnepekre is csak annyira sikerült érvényesülnie, hogy a Fogarasi havasok északi lába alatt úgy érezhettük hogy mégiscsak téli ünnepek ezek. És bár rövid sétánkat nem lehet komoly túrának nevezni, azért érezhettük az arcunkba vágó hideg levegőt, és a párcentis hó által visszavert fényben hunyorogtunk egymásra szilveszterező barátainkkal. 

BUÉK mindenkinek !!

Aztán párnapos buta, latyakos szürkeség után végre megrázta magát a tél és fehérbe öltöztette a tájat. Tehát egy fotótúrás hívásra akkor sem mondtam volna nemet ha félholtan kellett volna felvonszoljam magam a hegyre.  Egyszóval Nagykőhavas, minimális túrafelszereléssel és a fotóscuccal felvértezve indulunk a Hétlétra szurdok felé. Túrához eléggé későn, de hát legalább felérve az alpesi legelőkre éppen ideális lessz a fény fotózáshoz. 

Minden adva van egy kellemes sétára. A nullafok körüli hőmérséklet, a ragyogó fehérség, a hó súlya alatt roskadozó fenyők látványa vonzz, és a tudat hogy micsoda kilátás nyílik majd a havasi legelőkről. Átmásszuk a Hétlétra szurdokot, a hiányzó létrafokok, a kitört falépcsők, az imbolygó nagylétra csak érdekesebbé teszik az utat. Majd az egyre növekvő hóban, hálát adva azoknak akik kitaposták előttünk az ösvényt, haladunk felfele. Az egyik dolog ami igazán képes felfele "húzni", az amikor látom hogy odafenn kristálytiszta, napsütötte táj vár. Amikor az alpesi zónába érünk, lassan föléemelkedve a lenti világnak, főként ha azt felhőtenger is borítja, egy újabb adag lelkesedéstől hajtva szinte rohanok hogy mihamarabb kijuthassak a magaslatra, ahonnan aztán kedvemre csodálhatom, fotózhatom az alant elterülő tájat. Soha nem fogom megunni ezt az érzést. Márpedig a csípős hideg ezúttal is igyekezett kedvemet szegni. De mutatok pár képet, akár bizonyíték gyanánt, hogy kitartott lelkesedésem, és bár sokszor kellett melegre dörzsöljem ujjaimat, szorgosan vettem célba minden arra érdemes tájrészletet. 

Háttérben a Nagykőhavas 1843 méteres csúcsa

A menedékház előtti hőmezőről ... 

Háttérben a Csukás hegység 

Lemenni a hegyről. Olyan mint amikor legszebb álmából riasztják fel az embert. Felébredünk ... nem alhatunk örökké. A hegyről is le kell menni, pedig órákig elméláznék a körülölelő természetben. De hát nem maradhatunk itt örökre. Elszakadva a tágas panorámától,  a mély hóban csúszkálva rövid idő alatt ereszkedünk vissza. Ha muszáj ... hát muszáj ...