A magashegyek lavinaveszélyes előrejelzései ellenére igencsak szükségét éreztük hogy újra "kiszabaduljunk". A nyilvánvalóan veszélyesebb hóviszonyok miatt esett választásunk a Királykő hegységre, hiszen itt már jó eséllyel elmúltak az olvadás okozta hófolyások. Az utóbbi napokban végig sütött a nap ... ez bizonyára jót tett a felső hórétegeknek és remélhetően kifagyott, firnes jégfolyosók várnak. Meg hát a napsütéstől csillogó hegycsúcsok vonzó varázsának sem lehet egykönnyen ellenállni ... és mi természetesen engedtük elcsábítani magunkat.
Utolsó pillanatra teljesedett ki a csapat .. M. Laci és Cs. Enikő mellett a sepsiszentgyörgyi M. Előd és barátnője Gabriella - csatlakoztak.
A korai indulás ellenére igencsak későn értünk a hegy alá, a logisztikai bravúr (egy-egy autót hagytunk a hegység keleti és nyugati oldalán) időigényesnek bizonyult.
Gond nélkül meneteltünk fel a kevesek által ismert Orlowski forráshoz, majd a sziklás övezetbe érve, az ismertebb sziklaösvényt kikerülve választjuk a meredek és törmelékes vályúban való megközelítést a menedékhelyig. Kissé izgalmasabb . .de kétségkivül látványos variáns. Főként hogy a lenti villáktól mellénk szegődött két kutya meglát pár zergét a fejünk feletti gerincen, majd hangos ugatással veszi üldözőbe őket. Ettől aztán a pánikba esett zergecsapat bőségesen szórja a köveket a nyakunkba, kényszerítve a társaságot hogy már itt feltegye a későbbre tartogatott sisakokat.
Háttérben a Iezer-Papusa hegy hófödte csúcsai
No de innen már simán jutunk fel a Reménység-nek nevezett menedékig. Itt gyorsan könnyítünk a hátizsákok súlyán, a kajás készletünk rovására, no meg most már beöltöztünk "hegymászóknak" is. Beülők, kötelek, jégcsákányok, és egyébb eszközökkel ékesen vágunk neki a rövid harántolásnak a Calinet-vályú felé. A Királykő hegy nyugati falát megtörő meredek vályúk egyike ez, amelyben ebben az időszakban még bő hótakaró fedi a sziklás párkányokat, összefüggő havas-jeges teknőt biztosítva az alpesi mászásokat kedvelőknek.
A meredek falat amelyen bele kell ereszkedni a sziklaszorosba többé-kevésbé jól biztosított vasfokok, láncok teszik járhatóvá. Ezek hiányában csak köteleken lehetne leereszkedni.
A szakadékvölgy középső szakaszain
A völgy alsó szakaszain nem sok jót ígér a vastag és még eléggé instabil hóréteg, de feljebb mászva egyre jobbak a körülmények. Kisebb sziklás akadályok teszik változatossá a hófolyosót. A nap nem süt be a meredek falak övezte szakadékvölgybe, de a felső részeken, a kiszélesedett katlanba már teljes energiájával olvasztja a fagyott hóréteget. Tartottunk attól hogy az esetleg megolvadt felső hórétegek lecsúszhatnak még, de a nagyon rövid idő alatt leküzdött árnyékos szakaszokból kiérve igencsak kemény hó fogad. Pontosan ilyenre vártunk, csakhogy éppen fordítva képzeltük. Mármint hogy ez lessz az alsó szakaszok jellemzője, fent a főgerinc alatti napsütötte részeken meg vízes, latyakos mély hó vár.
Előd és Gabriella már a napsütötte részeket élvezi ...
Annyira tetszik mindenkinek hogy nem is sietünk ki a főgerincre, elszórakozunk a kemény, jeges meredélyen. A nap sugarait visszaverő "aréna" ideális hely egy kis napfürdőre - no nem fürdőcucis barnulásra gondolok, hanem csak úgy a nap felé fordulva engedtünk a melengető sugaraknak.
Laci jóvoltából és is szerepelek egy fotón .. muszály ide betenni :)
Visszapillantva a völgybe amelyen felmásztunk ...
A gerincre kiérve újabb adag energiapótlás, majd végigsétáltunk a gerincen a Hegyes (Ascutit-RO)-csúcsig. Zergecsoportok késztetnek minduntalan megállásra ...
A főgerinc északi irányba ..
Társaim elszóródva a gerinc mentén ...
A Hegyes csúcs és a csúcs alatti menedék
Zergék a főgerinc alatti sziklákon
A nevének ellentmondó Hegyes-csúcsról indul lefele a keleti oldalon a jól ismert útvonal, ahol lejutni szándékoztunk az autóig. A hó már csak foltokban maradt a napsütötte oldalon, és csak a völgyek alján összegyült tömeg tudott ellenállni az olvadásnak. Ezeket kihasználva váltottunk gyors ereszkedésre - értsd ezen a hegymászó azon kifinomult tehnikáját, miszerint beleülve a vályú közepébe igencsak gyors tempóban szánkázik le a hegyoldalon - csak tapasztaltaknak :)
Az alpinzónát így magunk mögött hagyva veszünk egy újabb pihentető napfürdőt a fenyvesek közti tisztások egyikén, majd hamarosan elérjük a keleti oldal bázisát, a Curmatura menedékházat.
Innen már kevésbé élvezetes az ereszkedés, az olvadt, latyakos hóval borított meredek ösvényen nem könnyű egyensúlyban maradni. Őszintén örültem amikor elértük a hegy lábánál hagyott autót.
De ezzel nem ért véget a nap, hiszen a hegység másik oldalán hagyott autóért kellett menni ... ez a Laci és az Előd feladata volt. Addig én a túra női résztvevőivel várakozva teázgattam egy Zernyesti bár füstös alagsorában. Talán mégis ránk hárult a nehezebb feladat ... hmm ....
Utolsó pillanatra teljesedett ki a csapat .. M. Laci és Cs. Enikő mellett a sepsiszentgyörgyi M. Előd és barátnője Gabriella - csatlakoztak.
A korai indulás ellenére igencsak későn értünk a hegy alá, a logisztikai bravúr (egy-egy autót hagytunk a hegység keleti és nyugati oldalán) időigényesnek bizonyult.
Gond nélkül meneteltünk fel a kevesek által ismert Orlowski forráshoz, majd a sziklás övezetbe érve, az ismertebb sziklaösvényt kikerülve választjuk a meredek és törmelékes vályúban való megközelítést a menedékhelyig. Kissé izgalmasabb . .de kétségkivül látványos variáns. Főként hogy a lenti villáktól mellénk szegődött két kutya meglát pár zergét a fejünk feletti gerincen, majd hangos ugatással veszi üldözőbe őket. Ettől aztán a pánikba esett zergecsapat bőségesen szórja a köveket a nyakunkba, kényszerítve a társaságot hogy már itt feltegye a későbbre tartogatott sisakokat.
Háttérben a Iezer-Papusa hegy hófödte csúcsai
No de innen már simán jutunk fel a Reménység-nek nevezett menedékig. Itt gyorsan könnyítünk a hátizsákok súlyán, a kajás készletünk rovására, no meg most már beöltöztünk "hegymászóknak" is. Beülők, kötelek, jégcsákányok, és egyébb eszközökkel ékesen vágunk neki a rövid harántolásnak a Calinet-vályú felé. A Királykő hegy nyugati falát megtörő meredek vályúk egyike ez, amelyben ebben az időszakban még bő hótakaró fedi a sziklás párkányokat, összefüggő havas-jeges teknőt biztosítva az alpesi mászásokat kedvelőknek.
A meredek falat amelyen bele kell ereszkedni a sziklaszorosba többé-kevésbé jól biztosított vasfokok, láncok teszik járhatóvá. Ezek hiányában csak köteleken lehetne leereszkedni.
A szakadékvölgy középső szakaszain
A völgy alsó szakaszain nem sok jót ígér a vastag és még eléggé instabil hóréteg, de feljebb mászva egyre jobbak a körülmények. Kisebb sziklás akadályok teszik változatossá a hófolyosót. A nap nem süt be a meredek falak övezte szakadékvölgybe, de a felső részeken, a kiszélesedett katlanba már teljes energiájával olvasztja a fagyott hóréteget. Tartottunk attól hogy az esetleg megolvadt felső hórétegek lecsúszhatnak még, de a nagyon rövid idő alatt leküzdött árnyékos szakaszokból kiérve igencsak kemény hó fogad. Pontosan ilyenre vártunk, csakhogy éppen fordítva képzeltük. Mármint hogy ez lessz az alsó szakaszok jellemzője, fent a főgerinc alatti napsütötte részeken meg vízes, latyakos mély hó vár.
Előd és Gabriella már a napsütötte részeket élvezi ...
Laci jóvoltából és is szerepelek egy fotón .. muszály ide betenni :)
Visszapillantva a völgybe amelyen felmásztunk ...
A főgerinc északi irányba ..
Társaim elszóródva a gerinc mentén ...
A Hegyes csúcs és a csúcs alatti menedék
Zergék a főgerinc alatti sziklákon A nevének ellentmondó Hegyes-csúcsról indul lefele a keleti oldalon a jól ismert útvonal, ahol lejutni szándékoztunk az autóig. A hó már csak foltokban maradt a napsütötte oldalon, és csak a völgyek alján összegyült tömeg tudott ellenállni az olvadásnak. Ezeket kihasználva váltottunk gyors ereszkedésre - értsd ezen a hegymászó azon kifinomult tehnikáját, miszerint beleülve a vályú közepébe igencsak gyors tempóban szánkázik le a hegyoldalon - csak tapasztaltaknak :)
Az alpinzónát így magunk mögött hagyva veszünk egy újabb pihentető napfürdőt a fenyvesek közti tisztások egyikén, majd hamarosan elérjük a keleti oldal bázisát, a Curmatura menedékházat.
Innen már kevésbé élvezetes az ereszkedés, az olvadt, latyakos hóval borított meredek ösvényen nem könnyű egyensúlyban maradni. Őszintén örültem amikor elértük a hegy lábánál hagyott autót.
De ezzel nem ért véget a nap, hiszen a hegység másik oldalán hagyott autóért kellett menni ... ez a Laci és az Előd feladata volt. Addig én a túra női résztvevőivel várakozva teázgattam egy Zernyesti bár füstös alagsorában. Talán mégis ránk hárult a nehezebb feladat ... hmm ....
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése