Fogarasi havasok - fotótúra

L. Olivér hazalátogatásai alkalmával már hagyományossá vált egy magashegyi fotóstúra szervezése.Ő is egyre szenvedélyesebben hódol a fotózásnak, és én osztva lelkesedését szívesen kísérem el hazai fotóstúrákra. Ezúttal a Fogarasi havasokra esett választásunk, annál is inkább mert ez még mindig belefért egyetlen napos kiruccanásba. Szóval a transzfogarasi átjáróra hajtunk fel, legmagasabb pontja már 2050 méteres magasságban vágja át a hegygerincet, innen könnyedén fel lehet jutni a főgerincre. Útitársunk B. Laci is, háromhetes kislányának születése óta ez jelenti a “kiszabadulást” az éj-nappalok egybemosodó fáradtságából.

A Balea-tó még természetesen árnyékban van, a fotózást inkább a a visszaútra halasztjuk. Azonnal elindulunk a főgerincre. A nyeregre kimászva előkerülnek a fotógépek, és innen már le sem tesszük, egésznapos munkára ítélve őket. Elsőre a Kecske-tó kerül kereszttűzbe …

Célunk feljutni a V. lui Buteanu csúcsára … és közben lefotózni mindent ami szemünk elé kerül. Gyönyörű az idő, és bár párával telített a levegő, amolyan szürkés fátyolba borítva a távoli gerinceket, mégis örültünk, hiszen a Fogarasi havasok szeszélyes időjárását figyelembe véve ez most igencsak barátságos fogadtatásnak számít. Szóval .. kattognak a gépek .. és eközbe lassan feljutunk Kecske csúcs és a Buteanu csúcs közti nyeregbe. Itt egy kis sziklamászás, és fent is vagyunk a Buteanu 2507 méteres csúcsán. Délelőtt fél tíz van, és a pár gyülekező felhőt leszámítva mindenfele biztosított a kilátás. Nyugatra a Caltun-Lespezi csúcsa már elrejtőzött, de a Negoiu rendületlenül küzd, és mindvégig mutatja magát, mintha tudná hogy ma újra lencsevégre kapjuk.

Messze lent a Balea-tó fölötti nyereg...

Háttérben a Negoiu csúcsa ...

Keleti irányban viszont, a párában kivehető a kékes gerincek egymás mögötti sora, és a főgerinc csúcsai mind kiváncsian figyelik a szorgosan kattogtató látogatóikat. Szűk napos járásra innen tisztán látható a Vistea – Moldoveanu semmivel össze nem téveszthető csúcspárosa. Akár egy király, a legmagasabbról tekint le rohanó világunkra, sztoikus nyugalommal tűrve az idő múlását. Az elmúlt télen visszautasított, nem engedett fel hőn ahított csúcsára, holott már régen nem zavartam meg nyugalmát. De én is türelmes vagyok, majd télen újra probálkozok, és igyekszem legyűrni minden előmbe helyezett akadályát ... és akkor ott fogok állni újra! De most csak messziről figyelem, csak a fotógép objektívén át közelítek felé ...

Háttérben a Vistea-Moldoveanu trapéz alaku csúcspárosa ..

A Fogarasi havasok híres mászóútja .. az Arpasel gerinc

Visszafele átmaszunk a Kecske csúcsra is (2494 m), majd annak déli gerincén ereszkedünk lefele, természetesen meg-megállva egy újabb fotósorozat kedvéért. A híres Arpasel-gerinc kitett sziklaszirtjei is vonzzák tekintetem, ez évben ennek a gerincnek végigmászása is szerepelt a tervek közt, sajnos még nem került sorra.

Gyors ebédünket a Kecske-tó partján (2230m)fogyasztjuk ... és én lustáznék is egy kicsitt, de a fiuk hamar elrohannak, türelmetlenül hajtva szenvedélyeiket, Olivér ezerszögből fotózva, Laci meg horgászszenvedélyét kell csillapítsa, hiszen a Kecske-tó tele van hatalmas halakkal – jóég tudja milyen halak – és ez az ő figyelmét nem kerülhette el. Még szerencse hogy tilos itt a halászat ...

Műemlék az 1963-as év lavinaáldozatai emlékére

Majd visszaérünk a Balea fölötti nyeregbe, a hirtelen megsokasodott turistaáradatot kerülgetve ereszkedünk le a tóhoz. Persze közben azért kattintunk párat ... csakhogy biztosak legyünk hogy nem hagytunk ki semmi lehetőséget, egyetlen perspektívát sem.

A transzfogarasi út a hegység északi részén

Odalent hihetetlen sok az autó, az ember, akár egy zsibvásáron, taszigálódunk, keresve egy nyugalmas helyet a tóparton. Nem könnyű feladat ... Lassan a beigért délutáni felhők is tiszteletüket teszik, egyre inkább úgy néz ki hogy ideje elindulnunk lefele .. de addig is ami fotózható a Balea-tónál, azt mi kitartóan le is fotózzuk ..

Lefele a transzfogarasi út szédítő kanyarjain is nagy a tülekedés, bicajosok, motorosok, autók, gyalogos turisták, mindenki igyekszik fel vagy lefele ... színes kavalkád, őrült forgatag ... itt egyszerűen nincsen mód a szabadulásra. A Balea vízesés alatti parkolóban esélyünk sincs helyet találni, az út mentén hagyjuk az autót, és igyekszünk mai túránk utolsó célpontjához . .a vízeséshez. Széles, kitaposostt ösvény vezet felfele, itt is van forgalom, de szerencse hogy a szűk 15-20 perces gyaloglás azért már sokukat visszariasztja ... és hát itt is elő az állványt, a gépeket, és tesszük azt amiért jöttünk ... egymással versengve a legkülönbözőbb perspektívákért. Mutatom az eredményt :D