Nem szaporítom a szót .. ezúttal is inkább a fotózáson volt a lényeg .. elkapni a pillanatot, a táj azon hangulatait amelyek csak ott és akkor voltak és amelyekért érdemes korán kelni ...
És mivel az első fények a Mohos lápon törnek be a lassan ébredező természetbe .. innen mutatom a sorozat első darabjait is ...
És mivel az első fények a Mohos lápon törnek be a lassan ébredező természetbe .. innen mutatom a sorozat első darabjait is ...
Némely perspektíva már ismerős lehet az előző sorozatokból, de minden természetjáró tudja hogy ugyanazon hely soha nem mutatja kétszer ugyanazt az arcát ... mindig más színekkel, mindig más hangulatokkal találkozhatunk ...
Majd még probálunk pár képet amikor már erősebb a napfény ... elősétálunk a hivatalos bejárat után látható tavacskához ... és probáljuk elkapni az eltűnő pára utolsó foszlányait, az alacsony fenyők közt laposan érkező napfény játékát.
Ezek után átsétálunk a Szent Anna tóhoz. A mély kráterben több ideig megmarad a hajnali pára, a napsugarak is későn érik el a gőzölgő vízfelszínt ... körülöttünk csend honol, egymáshoz is csak halkan szólunk, vagy egyáltalán nem ...
Olivér látható amint ellenfényben álldogálva nézi vissza a fotózott képeket ..Ezúttal is Olivér volt koránkelő társam, sőt igazából az egész túra az ő kezdeményezésére szerveződött. Elszántan mászott bele a láp süppedő moháiba, nem zavarták a hideg víztől fagyott lábai sem, sőt itt a tónál is ő volt az aki szó nélkül bemászott a vízbe is egy jó fotó kedvéért.
És végül, persze Olivér jóvoltából készült végre rólam is pár fotó, aminek annyira örültem hogy nem is tudtam ellenállni a kisértésnek ... és egyet beraktam :D
Halihóóó ..
