2013. október 11., péntek

Túraajánlat – Máramaros + extra


„Ismerjük meg szép hazánkat” sorozat következik J.  Nem vicc, az emberek nagytöbbségének fogalma sincs arról hogy hol él (a ProTV-s híreket leszámítva), sőt mi több, miután elkészítettem egy listát az országban meglátogatandó helyszínekről, rájöttem hogy van ám nekem is bőven hiány e téren. Hosszú egy lista lett, pedig azért voltam már itt-ott.
Nos e fehér foltokat szeretném betölteni a térképen, ezért is választottuk idei rövid nyaralásunk célpontjának Máramarost, természetesen kiélezve a hegyvidékekre.
Nos ... kiránduljunk képekben :
Első célpont a Radnai havasok híres Lovak vízesése, álítólag az ország legmagasabbja (őszintén nem ellenőríztem), az tény hogy nem a legbővízűbb - alig csordogált víz a valóban szédítően magas sziklafalon. Én már láttam ennél  látványosabb pillanataiban is, és elképzelem hogy milyen lehet a tavaszi hóolvadások idején. Mindenek ellenére érdemes kitérőt tenni érte. Kissé zavaró hogy rengeteg más embernek is eszébe jutott . . de hát könnyen megközelíthető, és egyre híresedő természeti látványosság.


Még aznapra besűrítettük a Barcánfalvi (Barsana-RO)fatemplomokat, illetve a Szaploncai (Sapanta-RO) vidámtemetőt. Őszintén, a Barcánfalvi templomok és környékének tisztasága, rendezettsége igencsak meglepő volt .. a régi templomok tervei alapján újjáépített faépületek nem árasztják az ódon hangulatot, de festőiek és impozánsak. Ami azért nem semmi egy faépület részéről ..



Szaploncán viszont tényleg rövid időt töltöttünk. Nekem távolról sem tűnt vidámnak a temető. Átolvastam jópár sírfeliratot, és a cikornyás, arhaikus kifejezéseken túl sem húzódott mosolyra az ember szája. És becsszó ...figyeltem másokat is – gondoltam csak én vagyok ennyire „komoly” – de nem láttam mást sem hahótázni, de még mosolyogni sem.  Azt viszont elismerem, egyedi hangulata van ...


Másnap a Máramarosi havasokkal kezdtünk. Turistamódra ... Vászer völgyi kisvasúton döcögtünk fel a völgyön, majd ugyanott le.  Lehet azt mondjátok rólam hogy elégedetlen vagyok ... de én ettől sem voltam annyira elragadtatva mint a jelenlévők nagytöbbsége, nem is beszélve a külföldiekről. Viszont itt is érdekes volt maga a kisvasút meg a gőzmozdony ... őszintén mondom ... rengeteg pénzt lehet egy ilyen dologgal keresni. Igaz kell hozzá pár dolog J ... pl. egy gőzmozdony ... he..he



Délutánra ismét fatemplomok terítéken.  Jód (Leud-RO) és Sajómező (Poienile Izei-RO) településekre jártunk ki ... nos kérem ... a Sajómezői fatemplom valóban régi (XII-század), és nekem nagyon tetszett. Kivülről alig különbözik a többi UNESCO Világörökség részét képező fatemplomtól, de ha beljebb megy az ember, akkor egy annyira régi idők hangulatos világába csöppen, hogy én például megfeledkeztem a fotózásról is.  Igaz nem is szabad .. még gyertyákat sem gyújtanak, nehogy kárt tegyen a fára festett freskókban.  Óhatatlanul eszembe jutott hogy vajon itt hogyan zajlott az élet sokszáz évvel ezelőtt ...



Harmadnap volt az amiért én eredetileg Máramarosba készültem, és már régen fenem rá a fogam. Gutin hegység – Kakastaréj.  Azt hiszem ismerősen cseng, bár lehet nem minden „magashegyi mászó” ereszkedik le e kisméretű, de annál érdekesebb hegyvidékre. Reggel beugrottunk a program utolsó fatemplomához Deszére (Desesti-RO), majd „rohantunk” tovább a hegy felé. Az időjárás nem volt kedvező fotózásra ... persze nem déli 12-kor kell kimenni fotózni – mondhatnátok most – de mint első randevúm e hegységgel, elégedett lehetek. Maradéktalanul tetszett, és ha többet nem is, de a Kakas taréját végigmászkáltam.




És hogy mi az extra? Kolozsváron töltött éjszakánk után – kis nosztalgiázás a egyetemista évekről –  hazafelé meglátogattuk a sci-fi hangulatú tordai sóbányát. Ki ne hagyjátok ... pazar látvány. És nemcsak a bánya hihetetlen ürege, amit elsőre gyakorlatilag a plafonból szemlélhetsz és hidd el ritka az a látogató aki nem hőkül vissza tőle, de a példásan felújított termek űrbázis hangulata is. Tudom ...tudom, nem láttam én sem űrbázist csak filmen ... de akkor is ...



A felszínre érve azonnal a tordai hasadék felé vezető útra tértem. Szinte automatikus volt a mozdulat, és bár az autópálya kissé megváltoztatta a környéket, rutinosan találtam rá a helyes irányra. Atyavilág ... hogy mi mennyit jártunk ki oda annak idején (kicsitt öregesen hangzik – tudom). emlékszem olyan hét is volt hogy háromszor is kimentünk mászni. Akkor a kolozsvári EKE keretén belül szervezett mászóiskolát jártuk ... szép idők voltak! És milyen jólesett most, annyi év kimaradás után újra mészkőösvényeit taposni.  És a tetőről benézni a mély patakmederre ... Fotózni ismét a déli napállásban kellett, mondanom sem kell hogy egy igazán jó képet sem sikerült készítenem. Felszerelés ide vagy oda, ha nincsenek körülmények nem lehet jó eredmény.




Tényleg, de tényleg,  méltó befejezése volt e párnapos kiruccanásnak, és már azt sem bántam hogy még párszáz kilómétert kell ücsörögni az autóban hazáig.

2013. október 4., péntek

Királykő – mászkálás a nyugati oldalon


Azt hiszem fásultság a neve. Vagyis az az állapot amikor már olyan hosszú ideig létezel ugyanabban az állapotban hogy megszereted, és nem is akarsz változtatni. Legalábbis így éreztem én, hiszem május óta nem voltam magashegyen .. és végre augusztus volt az ami kizökkentett ebből az állapotból.

Már kissé megijedtem magamtól – valahogy mintha nem is volt már kedvem menni, meg hát annyi munka lenne itthon – de amint a hajnal előtti órákban elindultam Brassó felé . .visszatért belém az élet. Túra – 2 nap – Királykőre ... hát hülye vagyok én? – máskor bármit hagytam egy ilyen akcióért ... most meg vacillálok ?

Brassóban összeverődött kis csapatunk, és a cél a Királykő nyugati oldalán bejárni olyan útakat amelyek úgymond csak az „igaziaknak” szól J.  Így esett választásom a Calinet szakadékvölgyre visszavonulással a Láncok útján, illetve másnapra a középövre, ahonnan az Anghelide kanyonba ereszkedünk vissza.

Nem fogom tovább mesélni, annak semmi értelme .. aki szeretné megismerni annak úgyis oda kell mennie. Mint mindig, inkább a fotókat hagyom, hátha mesélni tudnak  - mert ha nem, akkor csakis a fotóssal lehet gond J, a Királykővel minden rendben van.  Leellenőríztem ezúttal is .. 

Így indultam el itthonról ... biztató nemde ?

A Calinet völgy középső szakaszai


Rövid időre a főgerincen (Pásztor csúcs)

Királykő szegfű - endemikus, vagyis csak itt él

Az Anghelide kanyon felső bejárata .. pontosan, arról a keskeny hasadékról van szó :)

Az Anghelide őrtorony (közismertebb nevét nem merem kiírni, de gondolom mindenkinek tiszta .. he..he)